Van úgy, hogy az élet nem csupa szépből és jóból áll,
És a bánat nyila hirtelen épp szíven talál.
Megvonom a vállam, én az Ördögtől se’ félek.
Fizetek neki még egy kört, de csak a mának élek!
Hiába kérsz, most én akarok élni!
Hiába félsz a mában porrá égni!
Hiába futsz, ha nincs, ami tovább hajt!
Hiába fogsz, én keresem tovább a bajt!
Van úgy, hogy elfáradok, letérnék az utamról,
Egy újabb élet vágya kísért, messze a tegnaptól.
Kiállni a próbát könnyű lenne, azt hiszem,
De belepusztulnék, még mielőtt a holnapot elkezdem.
Hiába kérsz, most én akarok élni!
Hiába félsz a mában porrá égni!
Hiába futsz, ha nincs, ami tovább hajt!
Hiába fogsz, én keresem tovább a bajt!
Van úgy, hogy keresném a kérdésre a választ:
„Mi lesz velem holnap?” - ma a gondolat is fáraszt.
A pohár mára betelt, de ez a kör soha nem ér véget.
Ez a nap is a tegnapé lesz, de csak a mának élek.