Éjjel néha félek,
Ha az árnyak összeérnek
S elérnek...
Olyan szörnyű hangok élnek!
Bújj hozzám, ha kérlek,
Megnyugszom, ha érzem,
Hogy érzel!
S gyere újra minden éjjel!
Valami halk moccanás,
Nem is hallotta senki más,
Csak a szívem dobbant most talán.
Minden fény messze jár,
Csak egy kis halvány Holdsugár,
Ül az égen... És éjfélt ütnek már!
Mindenféle rémek ilyenkor útra kélnek,
Ez a szóbeszéd.
És kérlek, ne mond, hogy nem élnek, mert valaki most is éppen,
Ír egy rém-mesét!
Éjjel néha félek,
Ha az árnyak összeérnek
S elérnek...
Olyan szörnyű hangok élnek!
Bújj hozzám, ha kérlek,
Megnyugszom, ha érzem,
Hogy érzel!
S gyere újra minden éjjel!
Érts meg néha félek,
ha az árnyak összeérnek
S elérnek...
Olyan szörnyű hangok élnek!
Bújj hozzám, ha kérlek,
Megnyugszom, ha érzem,
Hogy érzel!
S gyere újra minden éjjel!
Valami ott furcsa volt,
Egy árnyék még közelebb hajolt,
Mintha nézne...
Igen, nézi az ablakom.
Látom jól, mit kíván,
Hozzám akarna érni már,
Szinte érzem
Az éjfél itt van már!
Mindenféle rémek ilyenkor útra kélnek,
Ez a szóbeszéd.
És kérlek, ne mond, hogy nem élnek, mert valaki most is éppen,
Ír egy rém-mesét!
Éjjel néha félek,
Ha az árnyak összeérnek
S elérnek...
Olyan szörnyű hangok élnek!
Bújj hozzám, ha kérlek,
Megnyugszom, ha érzem,
Hogy érzel!
S gyere újra minden éjjel!
Érts meg néha félek,
ha az árnyak összeérnek
S elérnek...
Olyan szörnyű hangok élnek!
Bújj hozzám, ha kérlek,
Megnyugszom, ha érzem,
Hogy érzel!
S gyere újra minden éjjel!
Az éjfél itt van már, szellemképpen jár!
Az éjfél itt van már, szellemképpen jár!
Éjjel néha félek,
Ha az árnyak összeérnek
S elérnek...
Olyan szörnyű hangok élnek!
Bújj hozzám, ha kérlek,
Megnyugszom, ha érzem,
Hogy érzel!
S gyere újra minden éjjel!
Éjjel néha félek....