Szürke asztaloknál ültem sokat egymagam,
Cigarettafüstben szőttem nehéz álmokat,
Vándoroltam sokat a szabad ég alatt,
Szívem mélyén a sok emlék itt maradt,
Álmok nélkül alszom el rád hajolva,
A pokolból nézek fel a csillagokra,
Feltör bennem oly sok emlék megfakulva,
Minden éjjel gyertya ég az ablakomba.
Egyre csak visszajárnak hozzám a tegnapok,
Nem tudhatjuk még, mit hoznak majd a holnapok,
Részeg hajnalok, mámoros éjszakák,
Üres asztalok, pár összetört pohár.
Néha szárnyalunk mint égen a szabad madár,
Ijedten vágtatunk, mert szívünkben hiúság.
Kicsi porszemek vagyunk ha veszítünk, elbukunk,
Repülni szeretnénk feljebb, de nem tudunk,
Egyre csak visszajárnak hozzám a tegnapok,
Nem tudhatjuk még, mit hoznak majd a holnapok,
Részeg hajnalok, mámoros éjszakák,
Üres asztalok, pár összetört pohár.
Egyre csak visszajárnak hozzám a tegnapok,
Nem tudhatjuk még, mit hoznak majd a holnapok,
Részeg hajnalok, mámoros éjszakák,
Üres aztalok pár összetört pohár.