Ez a kislány vigyorog a fűtől
neofrivol profán örömöktől,
vége kislány ennyi volt a nóta,
szokjunk most már át valami jobbra.
Nem várok én semmit már a szertől,
pokol nőt ki két szép tenyeremből,
annak közepébe van egy rózsa,
nincsen már mi a szomjamat óccsa.
A szatyromból kivirít a pálma,
elindulok aztat meglóbálva,
elutazok, sírnak majd a lyányok,
icc-én jön majd a halál hozzátok.
Hiányomat nem szenvedi senki,
még ma éjjel légy az enyém, Erzsi.
Ez a diszkó kívül-bévül snájdig,
itt mulatunk hajnalhasadásig,
ez a diszkó kívül-bévül snájdig,
itt mulatunk hajnalhasadásig.