Szalon sört iszik a bánat,
a kocsma bal felső sarkának,
dögszaga van és én nézem a szádat,
sörhabból, rúzsból egy világ támad,
én leszek a király benne,
Szandokán és igazi férfi,
Már nem tudom, hogy ki ül szembe,
de még egy kört ki kéne kérni.
Itt nincs kilátás nincs belátás,
A sarokban fekszik Jeszenyin pajtás,
nappal iszom a napra,
éjjel iszom a holdra,
ha megfáradok egészen,
szesz tüze emésszen,
szesz tüze emésszen.
Kinyitom a szemed sarkát,
odabent a sátán játszik zongorán,
rádobok öt tonna muslicát,
teszi, hogy meghal, de nem ver át,
mer a bajszán remeg a sörhab,
a mosolyomból meg valamit elkap.
Itt nincs kilátás nincs belátás,
A sarokban fekszik Jeszenyin pajtás,
nappal iszom a napra,
éjjel iszom a holdra,
ha megfáradok egészen,
szesz tüze emésszen,
szesz tüze emésszen.
Egy herpesznyi angyal száll felém,
arany susogás, arany susogás,
leszáll Gojkó Mitics fején,
arany susogás, arany susogás,
borba hajlik a bal szárnya,
valamit mond az anyádra,
Na jó' van még egy kisfröccs az élet,
Gyere pajtás kerüljük a véget.
Itt nincs kilátás nincs belátás,
A sarokban fekszik Jeszenyin pajtás,
nappal iszom a napra,
éjjel iszom a holdra,
ha megfáradok egészen,
szesz tüze emésszen,
szesz tüze emésszen.