És lecsorog a falakról a vér,
a jó cukor is aludni tér,
kiürült szememből
nem lopsz már fényt,
itt lent állok lassan, nyakig ér.
Egy késő bánat húz el mellettem,
álmában csönget egy picit.
Megrándul, félrevert testem,
mint női mellett markolom a semmit,
ágára kiül vad vigyor,
ajkain másfél mázsa festék.
Tétova mozdulat, boldog szobor,
vagonok elé futnak az esték.
Rohanás, rohadás, csillag leszek,
fogjátok fel, mint a pernyét,
visszahulló testemet.
Rohanás, rohadás, csillag leszek,
fogjátok fel, mint a pernyét,
visszahulló testemet.
Bakó, bakó, sújts le gyorsan,
ott vagyok minden hóhérvigyorban,
a világot megkapod, mint porszemet,
felejtsd el, hogy a csillagrács eltemet.
bakája vagyok a mindenségnek,
szememben halott városok égnek,
szigorú színeim nem fakulnak,
sírjál bazmeg, ha vége az útnak.
Rohanás, rohadás, csillag leszek,
fogjátok fel, mint a pernyét,
visszahulló testemet.
Rohanás, rohadás, csillag leszek,
fogjátok fel, mint a pernyét,
visszahulló testemet.