Fiumei kikötőben áll egy hadihajó
Az árbócán lengedez a nemzeti szín zászló
Fújja a szél fűjja, hazafelé fújja,
Harminckettes magyar bakák mennek szabadságra.
Vásárhelyi kaszárnyára rászállott egy gólya,
Vizet viszen a szájában a reguták számára,
Igyatok reguták, mert szomjasok vagytok,
Azt csak a jó Isten tudja, mikor szabadultok.
Pokrócomnak négy sarkára rá van a nevem írva,
Átadom egy bús regutának hadd olvassa sírva,
Hadd olvassa sírva az a bús reguta,
Kinek hátra a komisz életéből harminchat hónapja,
Harminchat hónapja, ezerkilencvenöt napja,
Ha megvárnál, kedves kisangyalom, te leszel a párom.
Este mikor én lefekszem, mindig kilenc óra,
Nem jön álom a szememre, felnézek a polcra,
Nincsen semmi rajta, csak egy rozsdás sajka,
Ha meglátná öreg édesanyám szíve meghasadna.