A csavargóról kell beszélnem, hát mindenkinek menni kell,
A csavargóról annyit mondok, a hátsóajtót törte fel,
A lámpa fénye nem zavarja, rádobott egy kárpitot,
A fal mögött vár hajnalára, a kakassal ébredni fog!
A kalandorról kell beszélnem, kit sohasem láttatok,
A kalandorról annyit mondok, a kerítésen átugrott,
A szomorúan síró szélben a nődre les, és ágyba megy,
A csavargóról bármit mondok, nem lesz szava senkinek.
A csavargóról kell beszélnem, mindenkinek menni kell,
A hobóról csak annyit mondok, otthonára sosem lel,
A szobalány nem szól, csak kéri, hogy kevéssel is jól beéri,
A paplan alatt súgva kéri, hogy mindent megkap, azt reméli.
Nem hallod, tőlem reszket Boston,
Pedig nem vagyok odavaló!
Ha egyszer éjjel nem vagy otthon,
A hálószobád kiadó!
Én lelövöm a frigid nőket,
Mert semmi jóra nem valók,
A csavargóról meg annyit mondok,
Hogy ez itt nem disco-show!
Én kihívom a szerencsémet, mert veszteni is tudni kell,
És kezemben a hosszú késsel, lábujjhegyen mászok fel!
A kutya vonít félve éjjel, szemében kék szenvedés,
A hátsó ajtó nyílik éppen, az asszony int, hogy jöjjek és...
Te meg járj a hülye báljaidra, a nődet gyorsan elviszem,
A csavargóról ne mondj semmit, a kést a torkodra teszem!
És nem tudod meg, ki vagyok én,
Nem köphetsz be, ki vagyok én,
Nem köphetsz be, ki vagyok én!
Csak annyit mondok, fájni fog és...
Csak annyit mondok, fájni fog és...