Újra sir a föld, rajta vér patakzik át
vad mezőkröl álmodunk, a siron nö virág
Ha majd ujra itt leszünk, testünk keresztekre feszül
és ott egy nemzedék kiált
hogy egész más, (egész más) más világban éltem
hogy egész más, (egész más) mint fenn a bibor fényben
mert egész más, (egész más) más ez az égi tánc
igy egész más , minden félénk vallomás
nézd a nap szivét, ujra dobban ujra él
lelked néma tengerén, most elcsitul a szél
a megváltó erő, most a végtelenbe száll
hol egy nemzedék kiált
hogy egész más...
árnyék életünk, szárnyak nélkül verdesünk
többet sosem vétkezünk, ha majd ujra itt leszünk
üres trón fej elvetélt, most is új királyra vár
hol egy dalt sikit a szél