Engem lepadlózott minden szavad...
Te nem bánod, hát le ne tagadd!
Tudod, a mesék is felnőnek egyszer:
Minek a testem, ha a lelkem nem kell?
Én vagyok a hibás, ha te tévedtél,
Te vagy a bűnös, ha én rontom el...
Így minek keresek varázsigét,
Ha enyém az egyik - a másik a tiéd?!
Néha-néha vártam, néha-néha kértem: Most sem értem...
Mindent összetéptem régen, a szégyen nehogy utolérjen!
Meztelen az álmom, meztelen a vágyam: Magamba zártam...
...Ki a bűnös kettőnk közül? Aki sír, vagy aki a könnynek örül?
Sírj! Ha nem látom, könnyezel!
Ott Sírj! Ahol engem küldtél el!
Sírj még magadnak!
Sírjál a napnak!
Sírj a szélnek!
Sírj még!
Nekem elevenembe talált minden átkod,
Mit a fejemre olvastál: tagadd bárhogy
- Te nem gyűlölsz, csak kicsit unod már,
Ha a szerelem a szívedben ki-be járkál...
Talán rám találsz, ha vársz és vársz,
És keresed a szerelmet, ha eddig nem merted...
Én feladom a játszmát, nem kell várnod,
Üldözd el te is a bosszúálló álmod!