Erdőszélen nagy a zsivaj lárma
Erdőszélén esküszik a cigányvajda lánya
Táncra perdül, vígan van ott, az egész cigány had
Csak egyedül a menyasszony arcán ül a bánat,
Arcán ül a bánat……
Szomorú a cigányvajda lánya
Rejtet könnyét senki más csak, édesanyja látja,
Vigasztalja, felejtsd el azt a fattyút az égre
Édesanyám, de a szívem majd megszakad érte
Majd megszakad érte…..
Már bíz én azt a rongyost nem szánnám
Ez rangosabb ezüst fittye ragyog a dolmányán
Azt a régit meg se látnám semmije sincs néki
Édesanyám nekem az kell az a rongyos régi
Az a rongyos régi