Megrendíthetetlen fal húzódik kettőnk között
Kulcsunk van a kapujához,de az enyém már rég beletört
A tiéd még megvan,mégsem történik semmi
Hogy miért,nem tudom,de gyűlölök várni
Mégis remélem,hogy e fal nem örök
Próbálok átmászni,de te vagy,aki visszalök
Átkiáltasz:"Bárcsak újra láthatnálak"
"Használd a kulcsot,a kapunál már várlak!"
És semmi,itt vagyok a kapunál
Becsaptál,mint annyiszor már
Mégis remélem e fal nem örök
Próbálok átmászni,de te vagy,aki visszalök
Próbálok rájönni,mindez hogy történhetett
Aztán rájövök,lehet,hogy e falat te építetted