Oly mesés, oly szép a tenger,
sóhaját a szívben érzem,
szinte álmot látok ébren,
úgy megbűvölsz mint e táj.
Nézd, a kertek díszben állnak,
száz narancsfa int a dombról,
mindenünnen illat árad,
mely a szívig meg sem áll...
És te mégis útra készülsz,
hív a tenger, hív a távol,
ó, a vágy tündérhonából
elmennél örökre már...
Fáj a búcsú, fáj,
ha nem vagy, élni sem jó,
vár rád Sorrento,
vár még e táj!
Nézd, a sorrentói tenger
mennyi kincset rejt a mélyben,
jár a vándor más vidéken
s ily csodákra nem talál...
Elbűvölve körbeállnak
szép szirének, hableányok,
bárhová kerülj, utánad
búcsúcsókot küld e táj...
Hisz te máris útra készülsz,
hív a tenger, hív a távol,
ó, a vágy tündérhonából
elmennél örökre már...
Fáj a búcsú, fáj,
ha nem vagy, élni sem jó,
vár rád Sorrento,
vár még e táj!