Egyszer volt, vagy nem volt, volt egyszer egy Fehérló,
Aki szült egy fiút, akit 7 évig szoptatott,
Majd megkérte, hogy húzza le a tölgyfa kérgét,
De a fiú nem volt elég erős, hogy lehúzza a kérgét
Ezért a Fehérló újabb 7 évig szoptatta,
Majd megkérte a fiút megint ugyanarra
Ezúttal már sikerült, lehúzta a kérget,
Erre az édesanyja különöset lépett

- Látom fiam, erős vagy már, eredj a világba,
én itt megdöglöm - mondta, azzal meg is döglött

A Fehérlófia egyet se tétovázott,
Azonnyomban nyakába vette a világot

Bandukolt egyedül, békésen az erdőben,
Hamar bele is botlott Fanyűvőbe
Mondja neki: - Adj Isten! - nyíltan, kedvesen,
Mire amaz meglepően eképpen:

- Jó napot kutya, hallottam híred,
gyere má' ide, oszt csavarintok egyet
rajtad, papíron erősebb vagyok,
odacsaplak mingyá, oszt eszek majd egy nagyot

- Majd én csavarintok egyet rajtad,
s már a földön vagy, pedig nem is hagytad

- Győztél Lófiú, hadd szolgáljalak!
- Gyere velem Fanyi, mutatom az utat

Megyünk, mendegélünk, látjuk ott egy alak,
Na ez már valamivel nagyobb falat

- Jó napot te kutya, Kőmorzsoló vagyok,
vártam már hogy erre gyere, morzsolnék egy nagyot
Pont ilyen Lófiúkat ropogtattam el,
A "Kőmorzsoló visszatér 2"-ben

- Egy, kettő, három és négy,
odaváglak Morzsi, ha ökölre mégy
elfenekellek te kemény legény,
van még nálam pofon, hát kérsz-e még?

- Már az első csavarintásodnál tudtam én,
hogy szeretnék nálad lenni szolgálólegény,
kérlek hát engedd meg nekem,
a kásádat hadd én főzzem meg

Hárman indultak tovább, de alig léptek párat,
Máris egy újabb fura arcot láttak
Úgy gyúrta a srác a vasat, mint más a tésztát,
Csak ő nem dolgozik semmilyen disco-bejáratnál
üdvözli a Fehérlófia nyíltan, kedvesen,
Mire amaz meglepően, eképpen:

- Jó napot te kutya, na hogy ityeg a fityeg?
Vasipari Géza, a vasgyúró vagyok,
hallottam, kemény vagy, na meg erős is vagy,
na gyere, csak figyeld a lábmunkámat

- Úgy jössz nekem mint egy muflon,
de laposra verlek, és leszel teflon

- Lenyomtál Lófiú, mint a bélyeget,
mostantól halálomig hű szolgád leszek

- Most már hárman szolgálnak,
hibáztak, amikor lesajnáltak
Fanyi, Morzsi, Vasi, gyertek velem,
aki kötekedik, azt földhöz verem

Letáboroztak, majd ketten a Fehérlófiával mentek,
Fanyit otthagyták, hogy a kását kevergesse
Főzte, keverte, nyugodtan henyélve,
Mire amonnan előpattant egy furcsa szerzet

- Én vagyok a környéken a legnagyobb pronyó,
én vagyok a Pokolban a leginkább szenyó,
add nekem a kását, ha nem akarsz bunyót,
én vagyok a Hétszűnyű Kapanyányimonyók
Ha nem adod nekem, megszívod, nagyó',
Megeszem a hasadról, nem is lesz bunyó
Mer' én vagyok itt a legnagyobb genyó,
én vagyok a Hétszűnyű Kapanyányimonyók

A másik két hős is ugyanígy megjárta,
Negyedik nap a Lófiú vigyázott a kására

- Add ide a kását, Fehalófaja,
vagy megeszem a hasadról, sok lesz az a kaja
Mit nézel? Mit nem értesz Fehalófaja,
Fehalófaja, Fehalófaja

- Uuuh, milyen aljas vagy,
leszakítom mindgyá' a szakálladat
Oooh, milyen gonosz is vagy,
odacsapok egyet, hogy földhöz ragadsz
Fanyi, Morzsi, Vasi, nézzétek meg, mit fogtam,
Ezzel a lapáttal egy órán át klopfoltam
Ne már, eltűnt a Koponyányimonyók,
Keressük meg, hova ment el, gyertek velem, Pronyók

Mentek egy hétig, mendegéltek,
Találtak egy lyukat, az Alvilágba
Fanyi font gyorsan egy kosarat, kötelet,
De lemenni a lyukba persze nem mert,
Ahogy Morzsi és Vasi sem volt elég bátor,
Csak a Lófiú volt legény a gáton