Ha lezuhannék, le a Földről végre, az ég fölé.
Én nem gondolnék semmi szépre, csak szállnék
Szállnék felfelé.
Hiába kérdeznéd, mert úgysem értené senki,
Hogy miért nézek úgy,
Fentről le Rád Ember.
Miért nézek le úgy, fentről le Rád?
Egymás mellett élünk, rég kihűlt a szívünk,
És csak keresztre feszítjük egymást.
Mindig együtt félünk, ne háborúban éljünk,
S mégis keresztre feszítjük egymást.
A Földön széttapossuk az élet minden értelmét,
Amiért élni szép.
Jövőnket önzetlenül hátba szúrjuk, a semmiért,
Vagy egy kis hatalomért.
Emelj az égre lelkem védő angyal.
Most nézz le rám, amig tiszta vagyok.
Ne hagyj a Földön, testem őrző angyal,
Mutass az Élethez egy új csillagot,
Ahol jó maradok.
Fegyverrel kezünkben békét játszunk éppen,
S közben keresztre feszítjük egymást.
Minden ellenségünk barátként jön értünk,
S aztán keresztre feszítjük egymást.
Sok szépet megígérünk, a bizalommal visszaélünk,
Mindenhol a rosszkedv válaszol.
Felelőtlen szórjuk a mérget, s önmagunkat nem kímélve
Lépjük át, egymás segélykérő szavát.