Hiába minden könyörgésed
Az is kevés, ha kőbe vésed
Már meghaltak a szavak
Hisz semmivé foszlanak
Az arcodon mosoly egy utolsó
Te lentiek közül a legalsó
De rád már senki nem nevet
Elfelejtették a nevedet
Ki adott magából, felfaltad
A barátot orvul felnyársaltad
Neked több kellett a soknál
A szívébe tőrt szúrtál
Ki mást szeretett te nem szeretted
Aki bármiben más volt, megvetetted
Hisz neki Téged kellett volna
De már Ő is jó volna, ha szólna
Mostanra hiába nyitod hazug szád
Nem kíváncsi már senki rád
A magány lett a társad végül
Őt kaptad meg fizetségül
Vele kell barangolnod
Vele is kell majd halnod
Némán fed el majd a rög
Lelkedért senki nem könyörög
Hiába nyitod hazug szád
Nem kíváncsi már senki rád