Zselenszky:
A november ibolyái

Hagymában levél, levélben hagyma. Az én mérgemet én keverem! Elhagyom szokásaim, fontosságom illan, éneklésbe alélok be. S, az erő eljön, teljes ősmosollyal, így lényem önmagába

tovább a dalszöveghez

Zselenszky:
Elcserélem a világot

Nem is vagyok, így szólongatnod kár! Senki nincs most itt bent. Kint, a Földön még hullni próbál rám a hűvös víz, ó, de más néven hív már a szél! Kő alá bújó, lágy hangú H

tovább a dalszöveghez

Zselenszky:
Csókolj fel innen

Nincs viszály. Nyugodt körülöttem minden szem, az összes szürkülettől óvott szív. Néma száj, csókolj fel innen, az út sarából az Ég, ha hív. Itt van a végtelen, a mindenbe

tovább a dalszöveghez

Zselenszky:
Míg a fodrozódás ér

Csukd az ajtót, oltsd a lámpát, rettegésből készült bábokkal már fel sem tűnik, hogy a kinti fényben is együtt élsz! Csókold őket, aztán engem! Különbséget tenni tudsz-e még

tovább a dalszöveghez

Zselenszky:
Szabad Európa?

Randevúra ment az esti szél, meg az órák, „V” alakban szálltak a Göncölön túl. Körülkarózták az álmaik telkét jégkarókkal, ködruhájuk bíbor és csöppnyi azúr. Merre kö

tovább a dalszöveghez

Zselenszky:
Várni fog

Valahol a hídon, köztünk elvesztettem jó pár évem, a remény is köztük volt. Talán arra tévedsz, add postára, ha megtalálod, vagy, ha menjek értük, mondd! Várni fog, várni fog e

tovább a dalszöveghez

Zselenszky:
Bogár

„Katinka” szállj el, az életed múló árny csak. Mandula nyílik szádon, virág illat, meg fény. Lázadó szándék, áradó vágy. Együtt alszunk az éggel. Ahogy én rajtam fekszel,

tovább a dalszöveghez

Zselenszky:
Tollsikoly

Olyan zsúfolt a térkép, s a tévedések, ott tobzódnak a sok betű alatt. A szívünk helyén már csak szó van, és a tompultság él minden szóban. A sztárok csak bábok, a Tv-

tovább a dalszöveghez

Zselenszky:
Telik még

Nekem ilyenből, már egy is elég, hogy ne legyek józan. No, de nem is ez aggaszt, hogy ezért nem értesz majd. A szüleid drámái egész jól állnak rajtam. Ahogy sűrít, meg szív a

tovább a dalszöveghez

Zselenszky:
Két váll, ilyesmi

Sosem voltál tizenéves még, Öregségre szültek, s épp elég borzalmat láttál. Mikor Te már lentről jöttél, én még a küszöbnél álltam, és épphogy kezdtem jobb szemmel nézni,

tovább a dalszöveghez