Ő csak nézett fentről és látta magát,
Távolodva terstétől érezte a magányt,
Mi elől menekült ő sem tudta, játék volt talán,
Kezeivel még elbúcsúzna, de nem éri el a lányt.
Érti már a dalt,
Érti már a szót,
Érti már a hangot,
Mi hozzá szólt.
Érti már az összes dolgot,
Minden gondolatot.
Érti már a dalt,
Érti már a szót,
Érti már a hangot,
Ahogy a világ hozzá szólt.
Érti már az összes dolgot,
Minden álmot, minden gondolatot.
Látta, a lány zokogva hozzá beszél,
Elmondaná, szerette, nélküle semmit sem ér,
De hangja távolról szól, nem hallatszik már,
Csak a szél zúg csendben, vissza többé nem talál.
Nyisd ki a szemed, könnyeid lehullnak,
Visszajönnél, hogy elbúcsúzhass
Tudod, hogy az emlék örökké él,
A lányod szívében ég...