Bocsásd meg, hogy írtam parancsszóra tettem.
Néha bolond módra parancsol a lelkem.
Ha van szíved hozzál, tagadd meg a múltat.
Azt a sok-sok könnyet, amik érted hultak.
Minden sora vádol, elege van közte.
Kacagj egyet rajta, s tépd majd ezt is össze.
Szíved volt a szívem, a lelked a lelkem.
Minden nótaszónál, te kacagtál benne.
/:Te az életemnek boldogsága voltál.
Életemre mégis, ezer rosszat hoztál.
Búcsú ez a levél mit is tudjak írni?
Ne tudj nóta mellett kacagni csak sírni.:/