A lány szerelmet kért csak, amely örökre szól,
De a srác csak kalandot várt, melyhez hűség nem tapad.
Szereteted csak szó, hogyha nem adod át.
Mély csendben élt egy ember, fia felnőtt mellette,
Mégis nagy távolság volt köztük, mert ő nem értette meg,
Hogy szíved nem szeret, amíg nem adod át, amíg nem adod át.
Így élünk, egymástól félünk,
Nem tudunk adni, másért meghalni.
Sírhatsz, panaszkodhatsz, várhatsz, a világ így elpusztulhat,
Mert a szándék, még ha jó is, könnyen visszafordulhat.
Mert szíved nem szeret, amíg nem adod át, amíg nem adod át.
Életünk biztos kézfogás,
Egymásért vállalt önfeláldozás.
Tőled kapunk mindent,
Békéd árad, mint tenger felénk.
Benned van a válasz,
Szívünk érti és indul Feléd.
Életünk tanít szeretni,
Hogyan kell szívünk másnak átadni.
Egyszer járt egy ember köztünk, szabadságot hirdetett,
Szeretni Ő tanított minket, mert Ő másokért tette.
Érted élt, érted halt, érted adta magát.
És te is add magad át!
Életünk tanít szeretni,
Hogyan kell szívünk másnak átadni.
Életünk tanít szeretni,
Hogyan kell szívünk másnak átadni.