Odakint búcsúzik a nyár rőt levél, remeg a fán
Sietve búcsúzik a nyár hó, lepte lépte nyomát
Szeptember söpör már a tereken
Sírnak az őszi kertek
Közöttünk szalad még a szerelem
Kifakult álmot kerget
Én érzem egyeül csak én
Emlékét még a régi nyárnak
Nézem a vihar tépett fákat
Szemembe könnyet csal a szél
És közben búcsúzik a nyár rőt levél, remeg a fán
Magamtól kérdezem, csupán mi jöhet ezután
Amikor azt mondtad, hogy vége
Azt hittem tréfáltál csupán
Még együtt mentünk ki a rétre
S miénk volt a délután
Amikor elhagytak az álmok
Még mindig reménykedtem én
De most ablakodnál állok
Körülöttem elfogyott a fény