Fogynak az évek csak elõre mehetek
Mindig figyelnek nyugodt sose lehetek
A TV-ben most is fejbe lõnek valakit
Kegyetlen az élet adjatok be valamit
A valóság showja marja a szememet
Az igénytelenség elveszi az eszemet
Jó ez a rendszer mûködik a hatalom
Minden napra megmondják, hogy éppen mit is akarok
Hajtom a gépet forognak a a kerekek
Rabszolga sorban sírok néha nevetek
Elvárják tõlem így hát csendben maradok
Pedig néha úgy érzem, hogy üvölteni akarok
Állok és nézem a képeket a falakon
Dübörög a város, sehol nincsen nyugalom
A háború hangja elhallatszik messzire
A világ lassan tántorog a semmibe
Lehet, hogy holnap úgy lesz ahogy akarom
Csak félek attól, hogy még ma éjjel feladom
Az álmaimból nem marad majd semmi se
Egy emlék leszek amit nem õriz meg senki se