Mikor mentem a falumból kifelé,
Lányok kísértek az állomás felé.
Úgy kísértek, mint egy szegény vándort,
Kinek szíve fekete gyászba borul.
Két út van előttem, melyiken induljak,
Két szép szeretőm van, melyiktől búcsúzzak?
Az egyiktől elbúcsúzom, a másik haragszik,
Így hát az én gyönge szívem soha meg nem nyugszik.