Késő őszidőben, elhervad a rózsa.
Csak az elmúlása oly fájó ne volna:
A mi szerelmünk is messze tűnt a nyárral,
Hulló falevéllel, virághervadással.
Ködös mezők felett ólmos felhők járnak,
Nyári szép emlékek lassan tovaszállnak.
/:Néhány kedves emlék, néhány boldog óra...
Könnyes a két szemem, nem tehetek róla.:/