Keressük a boldogságot, bölcsőtől a sírig,
Lombhullásos hűvös ősztől, nyíló gólyahírig.
Fehér télben, fénylő nyárban, amerre csak járunk,
Azt reméljük fájó szívvel, sosem múló örök hittel,
Hogy majd rátalálunk.
Százszor mentünk el mellette, mégse vettük észre,
Mért kerestünk boldogságot, csak csillogó fénybe?
/:Néha talán egy vadvirág különb, mint egy rózsa,
Ha letépjük azt a szálat, a szenvedés, a sok bánat,
Messze került volna.:/