Jaj,de nagyon zúg a vihar, megtépi a fákat.
Én meg árva könnyes szemmel járom az utcákat.
Azt az utcát, ahol véled olyan sokszor jártam,
Azt hol egyszer nyári estén két karodba zártál, forró csókkal vártál.
Nem akarom azt az utcát soha többé látni,
Hol a régi kedves emlék, oly nagyon tud fájni.
/:Jó lenne a szerelmedet örökre feledni,
Azt a forró szép emléket, azt is eltemetni, azt is elfeledni.:/