Imádság már az is, ha szemedbe nézek,
Könyörögve kérdem:mért lettél a végzet?
Mért hideg a szíved, forró nyári este?
Mért bolyong a lelkem, lelkedet keresve?
Könnyeim utánad miért is peregnek?
Ilyen bánatosan, ilyen halálosan miért is szeretlek?
Siratlak az ősszel, temetlek a nyárral,
Elbúcsúzom tőled hervadó virággal.
/:Hogyha kikísérlek zokogva a sírig,
Hulló könnyeimtől piros rózsa nyílik.
Keresztfádra vésem drága kicsi szentem:
Csak én szerettelek, de te soha, soha nem szerettél engem.:/