Hull a zápor künn a pusztán, cifra szűröm jaj, de nagyon megázott.
A szélvésszel versenyt futó pej paripám, Isten bizony megfázott.
Takard be hát édes babám, pej lovamat hiszen futott eleget,
Aztán édes öleléssel, tüzes csókkal gyújtsd lángra a lelkemet.
Nincs a pusztán rózsabokor, nem hozhattam néked babám virágot.
Pedig hidd el néked adnám ezt az egész, gyönyörű szép világot.
/:De a világ nem az enyém, szegény vagyok nem adhatok egyebet,
Néked adom mindörökre a hűséges, a szerető szívemet.:/