Hogyha néked hinni tudnék, nem volna a két szemem kisírva.
Hogyha néked hinni tudnék, nem vinne el a bánat a sírba.
Míg azt hittem, hogy szerettél, tele volt a lelkem reménységgel,
Aztán megvert az Úristen, megvert véled mind a két kezével.
Hamis a te két szemednek csillagfényű boldog ragyogása,
Hamis a te csalfa szíved bánatosan fájó zokogása.
/:Tagadod, hogy mást szeretsz már, tagadod, hogy mást ölelsz már régen,
Te még azt is letagadnád, hogy csillagok ragyognak az égen.:/