Hogyha lát is nap-nap után házuk előtt órák hosszat állni,
Hogyha látja halvány arcom napról-napra halványabbra válni,
Ha könnyet lát a szemembe, ne kutassa mi az oka,
Ne gondoljon egyebet,
Hisz az ember néha-néha megsiratja a lehulló levelet.
Elmegyek már nemsokára, nem fogok a házuk előtt járni,
Nem fogom a kiskapuban az estéli harangszókor várni,
/:Úgy eltűnök, ahogy jöttem, búcsú nélkül szép csendesen,
Nem hullatva könnyeket,
Hisz az őszi szellő is csak elsodorja a lehulló levelet.:/