Hogyha egyszer bekopognál, soha többé el nem engednélek,
Mint egy drága ajándékot szívem mélyén féltve őriznélek.
Nem adnálak oda másnak, nincsen kincse a világnak, ami nékem te veled felérne.
Minden percem neked adnám, ami rossz volt megtagadnám, s nem is kérnék semmi mást cserébe.
Hogyha egyszer bekopognál te előtted az ajtómat kitárnám.
Lépjed át a küszöbömet, ne hogy ott kinn tétován megálljal.
/:Maradj velem ha még lehet, tedd szebbé az életemet és, ha mennél mindig visszahívlak.
Téged akit sose láttam, akit mindig ide vártam amit mások boldogságnak hívnak.:/