Hófehér virágszál patyolatos ágyon,
Pihenő két szemén szendereg az álom:
Hová el sem érhet semmi földi vétek,
Ott játszanak véle kacagó tündérek.
Meg ne zavarjátok, fel ne rettentsétek.
Vigyen hímes mezőn az arany paripa,
Álmodozz, álmodozz, Marika, Marika.
Eljön majd az idő:a bimbó kipattan,
Vágy ébred a szívben, édes, olthatatlan,
Álomteli nappalt küldözget az élet,
S jaj annak a szívnek, amelyik felébred.
Soha meg ne tudja, soha meg ne érjed,
Neked szent maradjon az arany karika,
Álmodozz akkor is Marika, Marika.