Hív a nóta, magyar nóta, magyar nóta.
Muzsikálnak este óta, este óta.
Messze-messze idegenben mesebeli tündérkertben.
Egy párizsi fogadóban, fogadóban.
Mennyi érzés, mennyi bánat, mennyi bánat.
Szíve van tán a nótának, a nótának.
Oly szomorún sírdogálja miben áll a mulatsága.
Kondoroson a bojtárnak, a bojtárnak.
A teremnek minden lángja, mintha pásztor tűzzé válna,
Csak ott lenn a cifra lányok, kényes urak, asszonyságok.
Nem figyelnek a nótára, a nótára.
Nevetgélnek, beszélgetnek, de ők arról nem tehetnek.
Tudja a jó mindenható, mi van azon sírni való.
Hogy a ménes ott delelget, valahol egy csárda mellett,
Csárda mellett.