Hiába süt a világra melengető napsugára,
Mégis hervad minden ősszel erdők, mezők vadvirága.
Hiába ígér az élet tarka színű szép meséket,
Árva szivem arra ébred,hogy mindent megcsal ez az élet,
Ez a cudar ,komisz élet.
Mégse járunk szomorkodva, nem gondolunk panaszszóra,
Hogy pár kedves, boldog óra, csak az válhatott valóra.
/:Falu népe szépe sorba, elindul a harangszóra,
Sírdogál egy régi nóta, egy halvány színű őszi rózsa
Hulldogál a koporsómra.:/