Hamvas fehér arcod, mióta nem látom,
Úgy érzem hiába élek a világon.
Este, ha lefekszem, gyűrött párnám senki meg nem igazítja,
Szőke hajam, kócos hajam, nincsen aki lesimítsa.
Álmomban az arcod megjelent előttem,
Fekete hajadból puha párnát szőttem.
/:Kacagott a lelkem, sose volt még ilyen csodás, boldog álmom,
Mégis, mikor felébredtem, könny csillogott a párnámon.:/