Ha egy őszi estén újra felkeresnél, minden másképp lenne,
Ami csak bánt, éget:minden hiba, vétek, feledésbe menne.
Becéznélek százképp, a nyomodba járnék, akárcsak egy árnyék.
Éjjel is meg nappal, csendes alázattal a csókodra várnék.
Rovom az utcákat, füttyös kedvem támad:sóhaj lesz belőle,
Bánat fészkel bennem, beteg az én lelkem, nem kap így erőre.
/:Küszöbén a télnek, minden gond feléled, egymagamba félek.
Gyere haza kincsem, téged vár itt minden, elpusztulok érted.:/