Fergeteges nyári zápor kergetett be váratlanul hozzám.
Arcodon az eső fénye csillogott, mint harmatcsepp a rózsán.
Kint is, bent is vihar tombolt, gyorsan jött, de gyorsan el is fáradt,
Alig volt itt, mégis letört kint is, bent is egy-egy virágszálat.
Messze járnak már a felhők, velük jöttél, velük el is mentél.
Azt hittem, hogy örökké tart, s csak egy fájó nyári emlék lettél.
/:Nem hiszem, hogy itt voltál, hozzám bújva megcsókoltál százszor,
Mennyi mindent el tud mosni ilyen nyári, fergeteges zápor.:/