Fenn az égen csillag sereg, úgy ragyog, mint a két szemed fénylik.
Bús, magányos éjszakában lehunyt szemmel most is látom fényét.
Hulló csillag, mért is ragyogsz, eloltanám a csillagot rózsám.
Csak a szemed mosolyogjon, mint a csillag úgy ragyogjon én rám.
Rég elhagytál messze mentél, megcsaltál és elfeledtél engem.
Nem láthatlak többé téged, mégis őriz száz emléket lelkem.
/:Sosem fogok mást szeretni, sosem tudlak elfeledni téged.
Kitéphetik a szívemet, de ott marad szívem helye néked.:/