Száll a hó, a város fehér lett és fakó;
Hóba süppedt házak közt, nyugalom honol;
Befagyott utakon, táncolnak a csillogó fényű csillagok.
Közeledik.
Az éjszaka, rímeket faragok, a tollam táncol;
Szavakat szórok, a rímmel játszom;
Minden szeretetet és kapott mosolyt;
összegyűjtöm egy dalba, és neked oda adom.
A piros szeretetet ünnepe közeledik már;
A fagyos tájat úgy melegíti át,
mint a szívet, ahogy egy érzés járja át;
Ez egy új nap. Színesbe borul tőle a világ;
Mint egy rózsaszínű fa, telihintett ág.
Jön a karácsony, a lélek megpihenhet már;
Mert hull a hó, jövő vár, az óra jár
Az elmúlás vállán!
2 X Refrén: Nézd, az életnek béke, a szíved örömét nem nyomod a mélybe.
Halld a szavaim. Ne sírj kérlek, erős kell, hogy légy!
Az óra jár.
Az elmúlás kerekét pördíti, ami fáj.
Az később feledésbe merül.
Eltűnik az ember, vár és örül ha teheti,
mert
bár az élet szép, de a kegyelmet nem ismeri ki.
Nő a múlt, egyre kisebb lesz a jövő;
Mi meg már csak csoszogunk, így szalad el az idő!
Siratjuk magunkat, a tükörbe nézünk,
Mi lett velünk, mit tett velünk az idő.
2 X Refrén
Még azért itt vagyunk mi fiatalok, hé-hé;
Szeretet ünnepén, örül a szív, ez élmény;
Az életünk így ifjan, hát mily szép;
Nincs is semmi gond, hiszen a remény él még;
De jó is, ha tudsz szeretni és hinni,
Ettől vagy valaki, ne várj gyerek, élj még!
Tárd szét még a szíved szárnyait;
Ne csak álmodj, valósítsd meg az álmaid!
Gyerünk...
2 X Refrén