De jó volt a Dunaparton kettesben sétálni,
Kéz a kézben egymást nézve olykor meg-megállni.
Nem gondoltunk semmi másra, csak a boldogságra.
Aranyhidat építek a nagy, a vén Dunára.
Hányszor néztük gyönyörködve a szép naplementét.
Mintha álom s nem valóság volna ez az emlék.
/:Most amikor őszült fejjel, csak egyedül járok.
Nem tudlak el felejteni Dunaparti álmok.:/