De szomorú a nótátok muzsikus cigányok.
Talán bizony az én bolond szivem siratjátok?
Ne sirasson engem senki nem vagyok én árva.
Van nékem már szeretőm is, ez a rongyos csárda.
Ez a csárda ölel engem minden nap magába.
Titkon rejtett bánatomat mind magába zárja.
Így van mindig, ha az embert megcsalja a párja.
Takarja, hát el a könnyem ez a rongyos csárda.
Iszogatok, dalolgatok ti meg csak húzzátok.
Amíg bírja a vonótok muzsikus cigányok.
/:Húzzátok, hogy életem egy asszonyért ment kárba.
Azután meg dűljön össze ez a rongyos csárda.:/