Egy régi-régi dal mesél a múltról én nekem.
Még jó anyám dúdolta ezt, csöndös ünnep esteken.
Sok év telt el azóta már, hogy halgat már a dal.
De annyi sok-sok év után néha most is felkavar.
Ilyenkor minden újra él a kert a néma ház.
De nincs kitől megkérdjem én, anyám hol vagy merre jársz?
Itt minden árva nélküled, künn sírnak mind a fák.
És másoknál az ünnepek , s tova tűnt az ifjúság.
Én most is hallom azt a dalt, az emlék halk dalát.
És álmodom, hogy két karod ma is féltően fog át.
A város lassan elpihen, kigyúl ezernyi fény.
S te újra itt vagy én velem a szív minden ünnepén.