Amikor egy nyári este megláttalak téged,
Futó felhő az ég alján alkonypírban égett.
Szemed tükrén megcsillant egy búcsúzó sugárka,
Mégis az volt boldogságunk hajnalhasadása.
Amikor a karjaimba öleltelek téged,
Virágporzó, vidám szellő járta be a rétet.
Szerelemről szólt akkor a szellő suhogása,
Csendesebben, halkabban, mint szívünk dobogása.
Tova szállt a játszi szellő, elmúlt az a nyár is,
Előcsillan hajunkból már egy-egy szürke szál is.
/:De ha lágyan hozzám simulsz, ha szívemre zárlak,
Visszahozod boldogságát annak a szép nyárnak.:/