Csak te kellesz a szívemnek, csak te kellesz a lelkemnek, bevallhatom néked.
Te melletted boldog vagyok, de ha elhagysz, belehalok, már nem kell az élet.
Édes csengő kacagásod, vágyakozó suttogásod, gerlebúgás nékem.
Amikor a szemed ragyog, halványabbak a csillagok odafenn az égen.
A virágok nyílnak, hullnak, új szerelmek jönnek, múlnak, a nyárra is ősz jön.
Ha szívemen vihar száll át, szép szerelmünk minden álmát én úgy is megőrzöm.
/:Más lehet a magas ég is, lehet felhős, lehet szép is, mosolyoghat kéken.
De én soha más nem leszek, nem akarok új szerelmet, csak te kellesz nékem.:/