Elrontottam az életem könnyelmű szeszéllyel.
Csók kellett és nem a hűség rohanó nap, éjjel.
Egy asszony volt ki szeretett javulásom könnyes szemmel kérte.
De én bolond kikacagtam fáj pedig most csókjaimmal
majd meg halok érte.
Aki vétkes megbűnhődik azt mondja az írás.
Nem segít itt sem a mámor, sem pedig a sírás.
/:Elhibázott életemet, de keserves nálad nélkül élni.
Nem lehet a boldogságot átvirasztott éjszakákon újra visszasírni.:/