Verse1:
Reggel korán elindultunk,
egy messzi tájra utaztunk.
Sötét volt és nagyon hideg,
persze, hogy éppen a vonat is késett.
Verse2:
Rád néztem, éreztem,
hogy Te vagy az a lány, aki kell nekem,
Átkaroltál, az indulást vártuk,
a sötét égről néztek le a csillagok.
Refrén1:
Nézd, ahogyan kel fel a Nap,
hajnalodik már, eszembe jutnak
a régi emlékek, nem felejtem,
örökre őrzöm megmarad bennem.
Refrén2:
Nézd, ahogyan kel fel a Nap,
aludtál, míg a vonat csak haladt,
a tájat néztem, hajlongtak a fák,
korán volt még, csak mentünk tovább.
Verse3:
Vártam nagyon, hogy megérkezzünk,
lehunytam a szemem, képzeletben feltűnt
előttem a hullámzó tenger,
egy gyönyörű hajnalon, egy szigeten.
Verse4:
Álltam, néztem a messzeséget,
egy különös érzés támadt bennem,
de megállt a vonat, én felébredtem,
az ablakon át a tengert néztem.
Refrén: