Verse1:
A tavaszi szellővel jöttél, s a boldogság reám talált,
átjárta rögtön a szívem a tűz és a forróság.
Azt hittem örökre így lesz, a pillanat nem múlik már,
Úgy fáj, hogy itt hagytál engem, Nélküled mit érek már…?
Refrén:
Szerelem, tudnám, hogy merre jársz,
remélem, egyszer még rám találsz,
és a bánat elhagyja szívemet,
mert ha itt vagy, minden nap szép lehet.
Verse2:
Míg nem voltál velem, oly rossz volt, oly’ üres az életem.
A férfinak egy igaz nő kell, a szívnek meg szerelem.
Felébredek éjszakánként, a csillagokat bámulom,
mindegyiknek van egy párja, hol van az én csillagom…?
Refrén: