Verse1:
Ahogy megláttalak, Beléd szerettem,
rögtön éreztem, hogy nem kell más nekem.
Mikor rám néztél, a szívem vadul járt,
mikor elhagytál, az hidd el, nagyon fájt.
Refrén:
Azt gondoltam örökké él minden szerelem,
sok-sok éjjel vártalak a fenyők tövében.
Verse2:
Zöld fenyők alatt ott állt egy régi kopott pad,
ott csókoltam először az édes ajkadat.
Zöld fenyők alatt, még mindig ott a kopott pad,
arra gondol, minket egyszer újra elringat.
Verse3:
A boldogságot hol keressem én,
a szerelem, tán nem is jön felém.
A csillagok már nem ragyognak úgy,
talán tudják, hogy a szívem szomorú.
Refrén:
Azóta is Érted élek, nem kell más nekem,
minden éjjel ott várlak, a fenyők tövében.