1. Álmodunk, egymás szívében ott vagyunk.
Csak álmodunk és fel sem tűnik, hogy változunk.
Unalmas minden érzés, már elmúlt három év,
Valahogy egész más, más volt a kezdetén.
2. Ébredünk, még egymást átölelve érkezünk.
Csak ébredünk, a szürke megszokástól szenvedünk.
Egymás szavába vágunk, egymásba karmolunk,
Valahogy együtt is egyedül, egyedül vagyunk.
3. Vádolunk, apró hibákat felfújunk.
Csak vádolunk és egymás lelkébe gázolunk.
A szerelem most is elmúlt, már semmit se nyújt;
Valahogy együtt is egyedül, egyedül vagyunk.