Mint egy láthatatlan árnyék, én csak fekszem az ágyon
Olyan ellazult a testem, s én mégis másra vágyom
Épp csak szállnék a széllel, és csak élnék a mának
Úsznék az óceánban, amíg holtan rám találnak
Te élsz, mint hal a vízben, épp csak aszály van éppen
Én boldog leszek a kedvedért, te is tedd meg ugyanezt értem!
Szeret a hely és ez a város
Itt minden nap új remény
És szeret a Hold, ami sápadt és álmos
Élni halálos szenvedély
Én szörnyülködve állok, mikor a világba nézek
Te megsúgtad, hogy azért jössz el, mert te is ugyanezt érzed
Én csak egy szög vagyok a képben, ami téged rajzol éppen
Te megtörhetsz, vagy elgyengíthetsz, én nem engedlek el mégsem
Szeret a hely, és ez a város
Itt minden nap új remény
És szeret a Hold, ami sápadt és álmos
Élni halálos szenvedély
Hogyha elveszted az álmod, hidd el,
Mindennek vége
Elalszol, és többé senki nem ébreszt fel téged
Még hinned kell a mában és az elméd hatalmában!
Hinned kell az álmaidban, és hinned kell a vágyban,
Mert szeret a hely!
Szeret a hely és ez a város
Itt minden nap új remény
És szeret a Hold, ami sápadt és álmos
Élni halálos szenvedély